Minden amit a családállításról tudni szeretnél 💔

 Elmehetnek a tüneteikkel orvoshoz,pszichológushoz vagy pszichiáterhez, aki aztán gyógyszerekkel és/vagy terápiával kezeli őket. Bár ezek a módszerek hozhatnak némi enyhülést,általában nem nyújtanak teljes megoldást.Ha rálátunk arra, hogy honnan erednek ezek a traumák,régóta fennálló családi mintáktól szabadulhatunk meg.    

“Ami az elején megpróbáltatásnak tűnt,

végül álruhás áldásnak bizonyult.”

A gyógyulás belső munka eredménye.

 Amikor a nagyanyád öt hónapos terhes volt az anyáddal, annak a petesejtnek az elősejtje, amelyből te kifejlődtél, már megvolt az anyád petefészkében.Ez azt jelenti, hogy még mielőtt az édesanyád megszületett, a legkorábbi nyomaid az anyáddal együtt a nagyanyád testében voltak – azaz három generáció osztozott egyazon biológiai környezeten.
Nem új a gondolat: mindezt az embriológiai tankönyvekből már több mint száz éve tudjuk. A fogantatásodat apai ágon hasonlóan vissza lehet követni. Azok a spermium elősejtek, amelyekből kifejlődtél, már akkor ott voltak az apádban, amikor ő még magzatként fejlődött az anyja méhében.

Akárhogy is, a tudomány mai állása szerint mind az elő-petesejtek, mind az elő-spermiumok tartalmazhatják olyan események lenyomatait, amelyek hatást gyakorolhatnak a következő generációkra.

Mivel hímivarsejtek serdülőkorban és felnőttkorban is keletkeznek, az apa spermiumai egészen addig a pillanatig érzékenyek lesznek a traumás lenyomatokra, amíg a gyermek meg nem fogan.

Ma már tudjuk, hogy genetikai alaptervünk csupán kiindulási pont,mivel a környezeti hatások már a fogantatásunk pillanatától elkezdenek alakítani minket érzelmi, pszichológiai és biológiai szempontból, és ez egész életünkben így folytatódik.az anya érzelmei – egyebek közt a félelem, a harag, a szeretet és a remény – biokémiailag módosíthatják az utód genetikai kifejeződését.

A terhesség alatt az anya vérében lévő tápanyagok táplálják a magzatot a méhlepény falán keresztül. Az anya vérébe a tápanyagokkal együtt rengeteg – a megélt érzelmei által generált – hormon és információs jel is jut. Ezek a kémiai jelek specifikus receptor fehérjéket aktiválnak a sejtekben, és ezáltal rengeteg fiziológiai, valamint anyagcserét, illetve viselkedést érintő változást idéznek elő az anya és a magzat testében.

Az olyan krónikus vagy ismétlődő érzelmek, mint a harag és a félelem,lenyomatot képezhetnek a gyermekben, különösen azon előkészítés vagy "előprogramozás" tekintetében, hogy a gyerek miként alkalmazkodik majd a környezetéhez.

Bruce Lipton azt mondja, hogy amikor a stresszhormonok átjutnak a méhlepényen, összehúzódásra késztetik a magzat bélrendszerének ereit, és ezáltal több vért küldenek a perifériára, amivel a "küzdj vagy fuss" viselkedésbeli válaszreakcióra készítik fel a magzatot.
 E tekintetben az a gyerek, aki megtapasztalta a stresszes méhbeli környezetet, érzékenyen reagálhat hasonlóan stresszes helyzetekben.
 Számos tanulmányban leírták, hogy a terhes anyát érő stressz már az első trimeszterben is hatással lehet a gyerekre.

Bruce Lipton hangsúlyozza a tudatos szülői nevelés fontosságát. Azt érti ezalatt, hogy a fogantatástól kezdődően és a születés utáni fejlődés szakaszaiban mindvégig annak tudatában kell nevelni a gyerekeket, hogy a fejlődésükre és az egészségükre mély hatást gyakorolnak a szülők gondolatai, magatartás- és viselkedésformái.

"Azok a szülők, akik nem akartak gyereket, azok, akik folyton a saját – és ebből adódóan az utódaik – túlélési esélyei miatt aggódnak, valamint azok a nők, akiket a terhesség alatt fizikailag és érzelmileg bántalmaztak, a gyerek születésével kapcsolatos hátrányos környezeti hatásokat tovább tudják adni az utóduknak."

Ma már jelentős számú tanulmányt olvashatunk arról, hogy a szülők traumás tapasztalásai milyen hatást gyakorolhatnak a gyermekek génkifejeződésére és stresszmintázatára.
Nemcsak az hat ki arra, ahogyan a társunkhoz vagy önmagunkhoz viszonyulunk, és ahogyan a gyerekeinket gondozzuk, amit a szüleinktől örökölünk, hanem az is, amilyen szülői gondozásban nekik részük volt. Akár jól, akár rosszul gondoskodnak róluk, a szülők hajlamosak azt továbbadni, amit ők maguk kaptak.Ezek a minták az agyunkba vannak kódolva, és már a születésünk előtt kialakulnak. Az, ahogyan az anyánk kötődik hozzánk, amikor a méhében hordoz bennünket, hozzájárul az idegi áramköreink fejlődéséhez.
ThomasVerny szerint "az anyaméhben szerzett élmények a fogamzás pillanatától alakítják az agyunkat, és megalapozzák személyiségünket, érzelmi temperamentumunkat és magasabb szintű gondolkodásunk erejét." Ezeket a mintákat – mint valami alaptervet – sokkal inkább kapjuk, mint tanuljuk.Az anyaméhen kívüli első kilenc hónapban folytatódik a méhen belüli idegi fejlődés. Hogy mely idegi áramkörök maradnak meg, melyek nem,és hogy a megmaradók hogyan szerveződnek, az attól függ, hogy a csecsemő hogyan tapasztalja meg az anyját vagy a gondozóját, és hogyan kommunikál velük. A gyerek ezeken a korai interakciókon keresztül folytatja az érzelmek, gondolatok és viselkedésminták kezeléséhez szükséges alapprogram kialakítását.
 Ha az anya örökölt traumát hordoz, vagy a saját anyjához fűződő kapcsolatában törést élt át, az befolyásolhatja a babával formálódó gyengéd kötelékét, amely ilyenkor nagyobb valószínűséggel szakad meg.Az anya-gyerek kötelék korai megszakadásának hatása – hosszú kórházi tartózkodás, rosszul időzített nyaralás, tartós különválás – pusztító lehet a csecsemőre nézve. Az anya illatának, érzékelésének, érintésének,hangjának és ízének mély ismerőssége, vagyis mindaz, amit a gyerek már ismer, és amitől függ, hirtelen eltűnik.

"Az anya és az utódok olyan biológiai állapotban élnek, amely nagyon sok mindenben emlékeztet a függőségre – mondja Winifred Gallagher, a viselkedéstudomány területének elismert szerzője. – Ha elválnak, a csecsemőnek nem csupán hiányzik az anyja. Olyan fizikai és pszichológiai megvonást él át, amely annak a heroinistának a helyzetéhez hasonlít, aki hirtelen teljesen leáll a droghasználattal."

Ez az analógia segít megérteni,hogy az újszülött emlősök, ideértve az embert is, miért ellenkeznek olyan hevesen, ha el akarják választani őket az anyjuktól. "

Hellinger hangsúlyozza, hogy mindnyájunknak viselnünk kell a saját végzetünk terhét, függetlenül attól, hogy az mennyire súlyos. Senki nem vállalhatja magára egy szülő, nagyszülő, testvér, nagybácsi vagy nagynéni sorsát anélkül, hogy abból ne következne valamiféle szenvedés. Hellinger az "összefonódás" (entanglement) kifejezést használja ennek a szenvedésnek a leírására. Ily módon összefonódva a többiekkel tudat alatt magadban hordozod a családi rendszer egy korábbi tagjának az érzéseit,tüneteit, viselkedésmintáit vagy nehézségeit, mintha csak a sajátjaid lennének.Még azok a gyerekek is, akiknek ugyanazok a szüleik, ugyanabba acsaládi otthonba születtek és hasonló nevelésben részesültek, hajlamosak eltérő traumákat örökölni, és más-más sorsokat megélni. Az elsőszülött fiú például nagy valószínűséggel azt cipeli, amit az apa nem oldott meg,míg az elsőszülött lány az anya megoldatlan problémáit hajlamos magára venni, bár nem mindig. Ennek a fordítottja ugyanúgy megtörténhet. A később született gyerekek a szülők traumáinak más aspektusait vagy a nagyszüleik traumáinak elemeit hordozhatják.

A testvérek közül az első lány például férjhez mehet egy olyan emberhez, aki érzelmileg zárt és irányító – amilyennek ő az apját látja –,és ezáltal az anyja dinamikájában osztozhat. Egy zárkózott, irányító férfi feleségeként az anyja tapasztalásait ismétli, és az ő elégedetlenségét éli újra. A második lány hordozhatja az anya ki nem fejezett haragját. Őt is ugyanaz a trauma érinti, de annak más aspektusát hordozza. Elutasíthatja az apját, míg a nővére nem.A családban később született gyerekek gyakran a nagyszüleik megoldatlan traumáit hordozzák.

Ha több testvérnél is megjelenik az anya-gyerek kötelék szakadása, az gyakran harag vagy féltékenység formájában jut kifejeződésre, esetleg abban, hogy nem érzik közelinek az egymással való kapcsolatukat. Az egyik gyerek például neheztelhet a kisebb testvérére,mert úgy élheti meg, hogy ő megkapja azt a szeretetet, amit neki nem adtak meg.

Mivel a hippocampus – az agynak az a része, amely részt veszaz emlékek létrehozásában – kétéves korunkig nem kezd el teljes gőzzel működni, a nagyobb testvér tudatosan esetleg nem emlékszik rá, hogy az anyja őt is ringatta, etette és ölelgette, arra azonban igen, hogy a kisebb testvérének megadta ezt a szeretetet. Ezért aztán a nagyobb gyerek, úgy érezvén, hogy mellőzik, tudat alatt a kistestvérét hibáztathatja, amiért ő megkapja azt, amit neki nem adtak meg.

Csoportos családállítást decembertől havi rendszerességgel tartok :  max 6-8 fő , ha érdekel de kicsit félsz akár “csak” segítőként is részt vehetsz rajta , hisz így is oldódik benned sokminden.
Családállítás időtartalma : 3-5 óra állításoktól függ ! 
Állítóknak a részvétel : 18.000 ft
Segítőknek : 8,000 ft
Helyszín : 18.ker vagy Vecsés