Hogyan lettem körmösből Segítő ?

Mindig is annak éreztem magam.......Segítőnek....

17 évet töltöttem a szépségiparban.

Legalább 15 000 köröm, rengetegféle ember, nap mint nap kreativitás, fókusz, figyelem – nem csak a vendégre, hanem az emberre.

A köröm csak eszköz volt.Évekig szó szerint fogtam, tartottam a kezüket.

Éreztem az energiákat.Megismertem a női vonalat – és rajtuk keresztül a férfiakat is.Ott, abban a 10 m²-ben pszichológia zajlott.Megkönnyebbülve mentek tovább a klienseim.

Szerettem.Szerelmem volt a szakma – legalább 10 évig biztosan.

De közben sokszor összenyomott a teher.

Gyerekek mellett nem volt igazi karácsonyi készülődésre idő , nem volt ünnep – mert akkor dübörög a szépségipar.Többször fájt már mindenem…

Mégis mentem.

Csináltam.

Szelektáltam vendégeket, frissítettem, újrakezdtem – többször is.

Aztán valahol a 10 év környékén éreztem:mintha több lenne bennem.

Valami más.Nem az a kis tér, ahol leélem a napjaimat.Teret akartam.De nem tudtam megfogalmazni.Belekezdtem sok minden másba mellette – de nem volt még az igazi.És közben azt vettem észre, hogy hétfőtől vasárnapig dolgozom.

Nem!!

Két gyerekem van.

Nem ezt akarom!!

Elkezdtem csökkenteni a hétvégéket.De éreztem: az univerzum többet akar.Én pedig ellenkeztem.2024-ben elindultam egy életvezetési suliba, majd egy spirituális képzésbe.

Alkudoztam a "fentiekkel":"Most már jó lesz így?"

Nem,nem !!!

Akkor még nem tudtam, hogy ez édeskevés, ha a sors tényleg az utadra akar állítani. 2024. február 3-án elmentem egy babus családállításra ott akkor valami beindult még nem is sejtettem… ha nem én élem át így visszatekintve tettem össze akkor nem hiszem el!

Február 10-én óriási fájdalomra ébredtem,soha ilyen fájdalmat nem éltem meg pedig szültem de ez….mintha tőből tépnék ki a lábam ( jobb oldal -múlt,apa,férfi oldal) !!

Diagnózis: Kiszakadt gerincsérv.....

Voltak előjelek.De hajtottam, dolgoztam, nem figyeltem magamra.

Ez sem volt még elég.Hetekig óriási fájdalmak, majd stabilizálás.

Persze, hogy vissza akartam ülni körmözni.De az első vállalt vendégnél újra az éles fájdalom.

Mentő.

10 nap kórház,szteroidok ,pihenés és reménykedés a műtét elkerülése és sikerült felálltam !

4 hét rehab.....

És akkor…Végleg el kellett engednem a régi kereteket.

Meg kellett gyászolnom.17 évig jártak hozzám emberek havonta.

Hiányzott a beszélgetés, a kapcsolódás, a kölcsönösség.De meg kellett tanulnom:egy korszak lezárult.Amikor kijöttem a kórházból, kinyíltak az utak.Egy suli a másik után.Egy képzés a másik után.

Nem hittem volna, hogy 2025 ennyire megváltoztatja az életemet.

Lezárásokkal, felismerésekkel, új irányokkal.

Ma már több segítő szakképzés van a kezemben.Rengeteg eszköz.És amit soha nem gondoltam volna:végzett családállító vagyok,és közben folyamatban az addiktológiai coach képzésem,addigtológiai coach jelölt vagyok.

Még töröm a fejem a további irányokon.

De most érzem először, hogy teljesedek.

Ma 42 éves lettem.Számot vetettem.

Nem mondom, hogy nem lenne jobb 30 évesen itt tartani.

De mindennek oka van:miért most, és miért itt.Hálás vagyok.

Mert ha Te nem mész bele a változásba,a sors úgyis belekényszerít.

Ha akarod, ha nem.

Ha Te nem veszed észre a jeleket,akkor fájdalmon keresztül tanít az Élet !

És most már figyelek.

Teljesen más Életem lett !

Segítőnek.

17 évet töltöttem a szépségiparban.

Legalább 15 000 köröm, rengetegféle ember, nap mint nap kreativitás, fókusz, figyelem – nem csak a vendégre, hanem az emberre.

A köröm csak eszköz volt.Évekig szó szerint fogtam, tartottam a kezüket.

Éreztem az energiákat.Megismertem a női vonalat – és rajtuk keresztül a férfiakat is.Ott, abban a 10 m²-ben pszichológia zajlott.Megkönnyebbülve mentek tovább a klienseim.

Szerettem.Szerelmem volt a szakma – legalább 10 évig biztosan.

De közben sokszor összenyomott a teher.

Gyerekek mellett nem volt igazi karácsonyi készülődésre idő , nem volt ünnep – mert akkor dübörög a szépségipar.Többször fájt már mindenem…

Mégis mentem.

Csináltam.

Szelektáltam vendégeket, frissítettem, újrakezdtem – többször is.

Aztán valahol a 10 év környékén éreztem:mintha több lenne bennem.

Valami más.Nem az a kis tér, ahol leélem a napjaimat.Teret akartam.De nem tudtam megfogalmazni.Belekezdtem sok minden másba mellette – de nem volt még az igazi.És közben azt vettem észre, hogy hétfőtől vasárnapig dolgozom.

Nem!!

Két gyerekem van.

Nem ezt akarom!!

Elkezdtem csökkenteni a hétvégéket.De éreztem: az univerzum többet akar.Én pedig ellenkeztem.2024-ben elindultam egy életvezetési suliba, majd egy spirituális képzésbe.

Alkudoztam a "fentiekkel":"Most már jó lesz így?"

Nem,nem !!!

Akkor még nem tudtam, hogy ez édeskevés, ha a sors tényleg az utadra akar állítani. 2024. február 3-án elmentem egy babus családállításra ott akkor valami beindult még nem is sejtettem… ha nem én élem át így visszatekintve tettem össze akkor nem hiszem el!

Február 10-én óriási fájdalomra ébredtem,soha ilyen fájdalmat nem éltem meg pedig szültem de ez….mintha tőből tépnék ki a lábam ( jobb oldal -múlt,apa,férfi oldal) !!

Diagnózis: Kiszakadt gerincsérv.

Voltak előjelek.De hajtottam, dolgoztam, nem figyeltem magamra.

Ez sem volt még elég.Hetekig óriási fájdalmak, majd stabilizálás.

Persze, hogy vissza akartam ülni körmözni.De az első vállalt vendégnél újra az éles fájdalom.

Mentő.

10 nap kórház,szteroidok ,pihenés és reménykedés a műtét elkerülése és sikerült felálltam !

4 hét rehab.....

És akkor…Végleg el kellett engednem a régi kereteket.

Meg kellett gyászolnom.17 évig jártak hozzám emberek havonta.

Hiányzott a beszélgetés, a kapcsolódás, a kölcsönösség.De meg kellett tanulnom:egy korszak lezárult.Amikor kijöttem a kórházból, kinyíltak az utak.Egy suli a másik után.Egy képzés a másik után.

Nem hittem volna, hogy 2025 ennyire megváltoztatja az életemet.

Lezárásokkal, felismerésekkel, új irányokkal.

Ma már több segítő szakképzés van a kezemben.Rengeteg eszköz.És amit soha nem gondoltam volna:végzett családállító vagyok,és közben folyamatban az addiktológiai coach képzésem,addigtológiai coach jelölt vagyok.

Még töröm a fejem a további irányokon.

De most érzem először, hogy teljesedek.

Ma 42 éves lettem.Számot vetettem.

Nem mondom, hogy nem lenne jobb 30 évesen itt tartani.

De mindennek oka van:miért most, és miért itt.Hálás vagyok.

Mert ha Te nem mész bele a változásba,a sors úgyis belekényszerít.

Ha akarod, ha nem.

Ha Te nem veszed észre a jeleket,akkor fájdalmon keresztül tanít az Élet !

És most már figyelek.

Teljesen más Életem lett !

Éld meg a nőiességed – de mit is jelent ez valójában?

Az utóbbi időben meglepően sok nő keres meg ugyanazzal a fájdalommal."Meli, nem tudom megélni a nőiességem.
""Meli, a férjem nem engedi a piros körmöt, mert utálja.
""Meli, nem vehetek fel szoknyát, mert kiakad.
""Meli, beszól a párom, ha olyan képet teszek ki, ami szerinte provokatív."
És sorolhatnám reggelig ezeket a kétségbeesett mondatokat.
17 év dolgozom nőkkel .
Hallom őket.
Látom az elakadásokat.
És fontos kimondanom: ez alól én sem voltam soha kivétel.
Nekem is voltak olyan kapcsolataim, ahol a nőiességem "sok" volt.Ahol nem élhettem meg önmagam, mert a másik fél bizonytalan volt, félt, vagy a saját férfiasságával állt harcban.
És ilyenkor nagyon gyakran történik ez: nem ő dolgozik magán, hanem téged próbál kisebbé tenni.
De hol kezdődik valójában a nőiesség elakadása?
Nagyon sok esetben nem a párkapcsolatban.
Hanem sokkal korábban.Generációs mintákban.Traumákban.
Már az anyaméhben.
Rengeteg kliensemnél látom: az elakadás ott indul, hogy az apa fiút várt.
A kislány már az első pillanattól azt tanulja meg: "nem az vagyok, akinek vártak."
Személyesen is érintett vagyok.
És aztán jön az iskola, a gimi.
A "szürke kislány".
A bántások.
Az első párkapcsolat – gyakran egy elnyomó, érzelmileg éretlen férfival.
Ekkor szépen, lassan beég egy minta:
"Nem élhetem meg önmagam."
"A nőiesség baj."
"A nőiesség provokatív."
"Jobb, ha visszahúzódom."
És mi történik?
Addig vonzol ilyen kapcsolatokat, amíg belülről el nem kezd feszíteni valami.
Amíg egyszer csak ki nem mondod:
"Ez nem én vagyok."
"Nem fogok más árnyékában élni."
És akkor elkezdesz kivirágzni.
És igen: ez gyakran nem tetszik a partnerednek.
Mert a változás nem a ruhádról, nem a képeidről szól – hanem arról, hogy visszaveszed magad.
Nem véletlen, hogy szakítás után annyi nő:
• új frizurát vágat,
• új ruhákat vesz,
• "megújul".
Ez nem felszínesség.
Ez pszichológiai felszabadulás.
A kontroll alól való kilépés testi szinten is megjelenik.
És ilyenkor jön a bélyeg:"Provokatív vagy."
De álljunk meg egy pillanatra. Tényleg provokatív a nőiesség?
Vagy inkább az provokál, amikor egy nő nem kér bocsánatot azért, aki?
Ha zavar, amit látsz bennem, érdemes megkérdezned magadtól:mit érint meg benned az, hogy én önazonos vagyok?
Ez nem vád.Ez tükör.
És ha most magadra ismertél:nem vagy hibás.
Nem vagy "túl sok".
Nem képzeled.
Lehet, hogy csak most jött el az ideje annak, hogy ne halkítsd tovább magad.
Tudom, hogy segítő szakemberként, tanácsadóként sokan a külsőm vagy a megjelenésem alapján alkotnak első benyomást.
Ez rendben van – mindannyian így működünk.
Én mégis azt tapasztalom, hogy pont azok az emberek találnak meg, akiknek fontos az élő, megélt hitelesség.
Akik nem egy tökéletes szerepet keresnek, hanem egy olyan nőt, aki ismeri az elakadásokat, átment rajtuk, és ma már önazonosan van jelen.
Számomra a nőiesség megélése nem ellentéte a szakmaiságnak, hanem része annak.
Mert abból dolgozom, amit valóban megéltem – nem abból, amit elvárásként kellett volna felvennem.Időről időre kapok üzeneteket régi és mostani ismerőseimtől-nőktől – sokszor egészen váratlanul.
Olyan sorokat, mint:"Meli, ez a poszt nagyon betalált.""Köszönöm, pont erre volt most szükségem."És ilyenkor mindig megerősítést kapok: ha ez a téma akár csak egyetlen nőnek segít tisztábban rálátni önmagára, vagy egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, aki valójában, akkor már megérte kimondani.